Mi pontosan a különbség a felügyelet és a helyettesítés között? A folyamatos helyettesítést végezheti-e több tanár? Az eseti helyettesítés óraszámára vonatkozó jogszabály, illetve az ez utáni juttatás minden tanárra vonatkozik-e? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre adott részletes és közérthető választ Petróczi Gábor, tanügyigazgatási szakértő a Többlettanítás, eseti helyettesítés, túlmunka, ügyelet, készenlét az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben című tanácsadói napon.
A felügyelet és helyettesítés közötti különbségről érdeklődött a Menedzser Praxis Többlettanítás, eseti helyettesítés, túlmunka, ügyelet, készenlét az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben című szakmai napján az egyik résztvevő. Fontos megérteni, hogy bár a két fogalom gyakran összemosódik, mégis lényeges különbségek vannak közöttük – hangsúlyozta Petróczi Gábor, tanügyigazgatási szakértő, címzetes főiskolai docens válaszában.
„A helyettesítés nem csupán felügyeletet jelent, hanem az adott szakmai területen való szakszerű tevékenységet is magában foglalja, legyen szó eseti vagy tartós helyettesítésről. Azonban mindig az igazgató jogköre eldönteni, hogy szükséges-e az adott helyzetben helyettesítőt kirendelni.”
A szakértő szerint fontos megjegyezni: nincsen olyan jogszabály, ami előírná, hogy például egy földrajzóra helyettesítője csak földrajz szakos lehet. Az igazgatónak mérlegelnie kell és dönthet úgy, hogy egy más területen jártas tanár is helyettesíthet, ha azt így látja szükségesnek, és a tanár hatékonyan el tudja látni a feladatot.
Felügyelet alatt a következőt értjük: ez esetben nem órákat kell tartani, hanem a gyerekek biztonságára és testi épségére kell ügyelni.
Ez tehát nem minősül helyettesítésnek, és beleértendő a 32 vagy 40 órás munkaidőbe, ráadásul ingyenesen kell végezni. Mint Petróczi Gábor elmondta: régebben volt egy külön kategória, amit szakszerű felügyeletnek neveztek, de ez már nem létezik 1994 óta. Tehát ha helyettesítés történik, az mindenképpen szakszerű helyettesítést jelent.
Folyamatos helyettesítés: végezhetik-e többen?
"Amikor folyamatos két hét helyettesítésről beszélünk, azt jelenti-e, hogy az adott pedagógus óráit mindig ugyanaz a kolléga helyettesíti már két hete, vagy csak arról van szó, hogy két hétig folyamatosan szükség van helyettesítőre?" – tette fel kérdését az online tanácsadói nap egy másik hallgatója.
„Ha egy kolléga két hétig távol van, akkor az azt jelenti, hogy az utána következő, két hetet meghaladó helyettesítést már csak tartós helyettesítés formájában lehet kezelni.”
Petróczi Gábor szerint ha ezt úgy értelmeznénk, hogy az órákat rendszeresen és állandóan ugyanazon kolléga végezné az adott időszakban, akkor könnyen előfordulhatna „sanda” magatartás a munkáltató részéről. Ha a két hét alatt több különböző helyettesítő is beugrik az illető helyére, és azt emiatt azt nem tekintenénk folyamatosnak, az visszaélésekhez vezethetne.
Eseti helyettesítés: nincs különbség tanár és tanár között
Egy másik résztvevő azt a kérdést tette fel, hogy az eseti helyettesítés a mestertanárok és a vezetők számára is csak akkor fizetendő-e, ha az óraszám meghaladja a 60 órát. Az eseti helyettesítésre vonatkozó jogszabályok nem tesznek különbséget a különböző pedagógiai pozíciók között – szólt a válasz. A mestertanár, aki szakértői feladatokat lát el, ugyanúgy tartozik ebbe a kategóriába, mint a "közönséges pedagógus".
Az eseti helyettesítés óraszámára vonatkozó jogszabály, illetve az ez utáni juttatás minden pedagógusra egyformán alkalmazandó, nincs megkülönböztetés ebből a szempontból.
